Levanda restaurant & pansion

Magyarország egyetlen horvát étterme

Amikor  mi  horvátok  500  évvel  ezelőtt  e  vidékre  költöztünk,  menekültünk,  hogy  itt  új hazánkban gyökeret  verjünk,  még  senki  sem  tudhatta  mennyi  ideig  fogunk  fennmaradni. Nyelvünk  kövületnek  számít  és  azokra  az  időkre  emlékeztet,  mikor  a  horvátok  egységes  tömbje még  nem  volt  kikezdve. A  levendula,  mint  növény  éppen  napjainkban  kezdett  el  terjedni  a  mediterrán  medencéből  a kontinens  belseje  felé,  így  kapcsolva  össze  bennünket,  ama  horvátok  leszármazottjait,  kik különböző  okokból  lettek  szétszórva  e  Pannon-adriai  térségben. Nyugtat,  relaxál,  illatával  frissességet   és  kellemes  közérzetet ad.  Eme  tulajdonságait értékelték  a  régi  rómaiak  a  lavare  (jelentése:  mosni)  szót  kölcsönözve  neki  névként.  Ilyen körülmények  között,  az  időbeli  és  térbeli  tradíció,  valamint  modernség  között,  falu  és  város határvonalán,  az  Alpok  és  a  Kisalföld,  valamint  a  német  és  magyar  nyelvterület  találkozásánál élünk mi horvátok itt, ezen  a  történelmi  helyen. Kevés  a  hely  néhány  mondatban  közérthetővé  tenni  eme  gondolatok  lényegét,  ezért  azon  fogunk fáradozni,  hogy  szorgalmas  munkával  és  fáradhatatlan  kereséssel  felleljük  értékeinket,  hogy horvát  honfitársunk  –  ki  sokszor  volt  bizonytalan  –  mára,  talán  már  túl  későn  –  felfogja, hogy  ő  is  büszke  lehet  múltjára,  értékeire. Ez  a  felismerés  segíthet  neki,  hogy  újra  meghatározza  önmagát és  közösségét,  ily  módon gazdagítva  létezését,  teremtve  új  értékeket. E  ház gondolatvilága  talán  mostanság a  legaktuálisabb.  Európa erejét  éppen  a különböző kultúrák  kölcsönös  hatásából, keveredéséből  meríti,  melyek így  egymást  nemesítik. Ez  hajdanán vassal  és  karddal történt  meg,  míg mára  nekünk  megadatott, hogy  békésen  és kulturáltkörülmények  között tegyük meg. E  vidék  leggyengébb láncszemei  (melyet  az I. világháború  végéig Nyugat-Magyarországnak hívtak)  a  horvátok. Eltűnésükkel  a  vidék kultúrájának  egy része  veszne  el, veszítene  bájából  is, és  a  jövő egy  része  sem ragyogna  reá. A  levendula kicsi  virágaival  és finomságával  a  mi szimbólumunk,  ama  erőfeszítésnek  jelképe, melyet  magunk elé  tűztünk  célul, hogy  megőrizzük  önmagunkat, hagyományunk  egy  részét és  ezt  a többiekkel együtt  élve  és együttműködve  tovább  virágoztassuk. “A  másét tiszteld,  sajátodra  pedig büszke  légy!”  Ez a  jelmondat  vezérel minket  utunkon.  Mikor eljössz hozzánk,  keress  minél több  részletet,  és történetet,  ily  módon is  segítve  minket a további  munkánkban.  Internetes honlapunkon  tudhatsz  meg rólunk  többet. Megpróbálunk  naprakészek lenni  és  minél több  emberrel  kapcsolatba kerülni. Vidékünk többnyelvűsége  számunkra  sokat jelent.  Eredményes  helytállást nyújt  új  helyzetekben, így  adva nekünk  több  lehetőséget. Több  nyelvet beszélni  mindig  is jó dolog  volt,  de az  anyanyelv  az, melyen  nevelkedsz,  ezért nem szabad  engedni  elveszni horvát  nyelvünket. Próbálunk  három nyelven  kommunikálni,  információt szolgáltatni,  ezen  kívül a  legfontosabbakat angol  nyelven is  megjelentetjük. Csatlakozz  hozzánk, hogy  együtt  könnyebben érjünk  célba!